A cikket írta: Byrs Zoltán (eLitMed.hu - 2011-09-16. 18:01)
Drogstratégia és semmi más
Az előző koncepciókhoz hasonlóan az anyag beilleszkedik a nemzetközi drogstratégiák fő áramlataiba, ami azt jelenti, hogy specializálódik, nem foglalkozik kellő mélységben az “oki” tényezővel, ami – ma már azt hiszem kimondható – nem más, mint a nyugati gazdasági, társadalmi és kulturális válság.
Nem vetődik fel, hogy a drogstratégia szorosabb kapcsolatot alakítson ki az alkohol és a dohány visszaszorításával kapcsolatos stratégiákkal és velük egységesen lépjen fel. Ezek a legális drogok mind társadalmi terheiben, mind pedig addiktív jellegében megközelítik (sőt, bizonyos álláspontok (Nutt, 2007) szerint meghaladják) a könnyű drogok terheit és hatását. Még vitapontként sem merül fel az anyagba az alkohol és a dohányzás hozzáférésének erősebb korlátozása (ban), pedig ezek egészségügyi hatása bizonyíthatóan pozitív lenne. A korlátozás közvetett hatása pedig valószínűleg az illegális droghasználatot is csökkentené, hiszen az alkoholfüggőség viselkedésmintája más függőségben (e.g. cannabisfüggés) is öröklődhet. (De erősebb összefüggés is lehet, hiszen 2006-2010 között a marihuána és az amfetamin használat nőtt és vele párhuzamosan a nagyivás, és a lerészegedés gyakorisága is nőtt.)
A tervezet csak részlegesen veszi fel a küzdelmet a fogyasztói társadalom káros hatásaival. Talán nem esne az anyag hatókörén kívül annak megállapítása, hogy a drogprobléma valódi megoldásához mélyreható társadalmi kutatások és feltehetően alapvető gazdasági és politikai változások szükségesek, hazánkban és világszerte.
Fontos kiemelni, hogy Magyarország a kábítószer használat terén az alacsony előfordulású országok közé tartozik és a 35 évnél idősebbek körében jellemzően csekély a szerhasználat. (Viszont a 9-11. évfolyamosok cannabis fogyasztásának életprevalencia értéke ijesztően magas. ) A közmegítélés pedig inkább a betegségnek tekinti a drogfogyasztást és kevés ismerettel rendelkezik. Sajnos még a cannabis fogyasztás káros hatásai és kockázatai sem ismertek kellőképpen a társadalom körében. Az előző koncepcióban hangsúlyos ártalomcsökkentés viszont nem kap szerepet a jelenlegi tervezetben, ennek szakmai megítélése nehéz, de akár indokolt is lehet.
A drogügy kapcsán is elmondható, hogy a megelőzés ezen a területen is lényegesen költséghatékonyabb, mint az orvosi kezelés. A szocializációs követelmények és kudarcok, valamint a fiatal korosztály referenciacsoportjai jelentős tényezők a “droghoz nyúlásban”. A tervezetben a tiltás mellett a pozitív minták, az önreflexív felelős viselkedés terjesztése is megjelenik. A töredékes családok, a szenvedélybetegségek, negatív szerepét, a média káros hatását (szenvtelenség, szenzációéhség), illetve szocioökonómiai tényezőket is kiemeli a vitaanyag. Ám ezek “oki” megváltoztatása nem jön szóba, csak a kríziskezelés. Az “önimádat” társadalma tehát kimondottan szerepet kap a kérdésben, ám a gondolat kibontása már nem történik meg az anyagban, szigorúan “drogstratégia” marad.
Az előző koncepciókhoz hasonlóan az anyag beilleszkedik a nemzetközi drogstratégiák fő áramlataiba, ami azt jelenti, hogy specializálódik, nem foglalkozik kellő mélységben az “oki” tényezővel, ami – ma már azt hiszem kimondható – nem más, mint a nyugati gazdasági, társadalmi és kulturális válság.
Nem vetődik fel, hogy a drogstratégia szorosabb kapcsolatot alakítson ki az alkohol és a dohány visszaszorításával kapcsolatos stratégiákkal és velük egységesen lépjen fel. Ezek a legális drogok mind társadalmi terheiben, mind pedig addiktív jellegében megközelítik (sőt, bizonyos álláspontok (Nutt, 2007) szerint meghaladják) a könnyű drogok terheit és hatását. Még vitapontként sem merül fel az anyagba az alkohol és a dohányzás hozzáférésének erősebb korlátozása (ban), pedig ezek egészségügyi hatása bizonyíthatóan pozitív lenne. A korlátozás közvetett hatása pedig valószínűleg az illegális droghasználatot is csökkentené, hiszen az alkoholfüggőség viselkedésmintája más függőségben (e.g. cannabisfüggés) is öröklődhet. (De erősebb összefüggés is lehet, hiszen 2006-2010 között a marihuána és az amfetamin használat nőtt és vele párhuzamosan a nagyivás, és a lerészegedés gyakorisága is nőtt.)
A tervezet csak részlegesen veszi fel a küzdelmet a fogyasztói társadalom káros hatásaival. Talán nem esne az anyag hatókörén kívül annak megállapítása, hogy a drogprobléma valódi megoldásához mélyreható társadalmi kutatások és feltehetően alapvető gazdasági és politikai változások szükségesek, hazánkban és világszerte.
Fontos kiemelni, hogy Magyarország a kábítószer használat terén az alacsony előfordulású országok közé tartozik és a 35 évnél idősebbek körében jellemzően csekély a szerhasználat. (Viszont a 9-11. évfolyamosok cannabis fogyasztásának életprevalencia értéke ijesztően magas. ) A közmegítélés pedig inkább a betegségnek tekinti a drogfogyasztást és kevés ismerettel rendelkezik. Sajnos még a cannabis fogyasztás káros hatásai és kockázatai sem ismertek kellőképpen a társadalom körében. Az előző koncepcióban hangsúlyos ártalomcsökkentés viszont nem kap szerepet a jelenlegi tervezetben, ennek szakmai megítélése nehéz, de akár indokolt is lehet.
A drogügy kapcsán is elmondható, hogy a megelőzés ezen a területen is lényegesen költséghatékonyabb, mint az orvosi kezelés. A szocializációs követelmények és kudarcok, valamint a fiatal korosztály referenciacsoportjai jelentős tényezők a “droghoz nyúlásban”. A tervezetben a tiltás mellett a pozitív minták, az önreflexív felelős viselkedés terjesztése is megjelenik. A töredékes családok, a szenvedélybetegségek, negatív szerepét, a média káros hatását (szenvtelenség, szenzációéhség), illetve szocioökonómiai tényezőket is kiemeli a vitaanyag. Ám ezek “oki” megváltoztatása nem jön szóba, csak a kríziskezelés. Az “önimádat” társadalma tehát kimondottan szerepet kap a kérdésben, ám a gondolat kibontása már nem történik meg az anyagban, szigorúan “drogstratégia” marad.
A cikk további részét elolvashatjátok ERRE a linkre kattintva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése