Az öregedés

2014-et írunk. A tudomány egyre másra fejti meg azokat a rejtélyeket, melyet az emberiség egykor legyűrhetetlen akadályként aposztrofált. Ma már tudunk új szervet alkotni a beteg saját sejtjeiből és szöveteiből. Tudunk mesterséges biomechanikus szervet "gyártani". Vajon néhány évtized múlva már erre sem lesz szükség? Tímea cikke talán választ ad erre.

A cikket elolvashatják a "További bejegyzések" linkre kattintva!

Az ember már az ősidőktől fogva próbálta megfejteni az öregedés misztériumát. Minden kor kereste a maga csodatévő elixírjét a halhatatlanság csodaszerét.

Mára a molekuláris biológia fejlődésének köszönhetően, a tudósok lényegesen közelebb jutottak az öregedés folyamatának megértéséhez. Az öregedésről elegendő megfigyelési adat gyűlt össze ahhoz, hogy lehetővé váljon a különféle elméletek kísérleti próbája. A korábbi, ma már csak történeti csemegeként szolgáló elméleteket felváltották a korszerű vizsgálatokon alapuló elméletek.

Mi áll az öregedés hátterében?

Megértéséhez, ismernünk kell sejtjeinket. Az emlősök energiatermeléséért egy kis sejtalkotó a felelős, a mitokondrium, ez egy kis „erőmű”, amely annyira különleges, hogy saját genommal rendelkezik. Bár néhány folyamatot ennek ellenére a sejtmag irányít, e kettő összehangolásához elengedhetetlenek bizonyos vegyületek. Az öregedési folyamat előre haladtával, a sejteken belül számos változás figyelhető meg. Nem csupán alakjukban és működésükben. Sok vegyület mennyisége drasztikusan lecsökken, a  NAD+ molekula sem kivétel ez alól. Ennek a molekulának fontossága abban rejlik, hogy egy másik fehérje működését a SIRT1 működését szabályozza. Ez a vegyület felelős a sejtmag és a mitokondrium közti kommunikáció lebonyolításáért. Ameddig a NAD+ szintje magas addig a SIRT1 molekula teszi a dolgát, a kommunikáció jó a két sejtalkotó között. Ahogy idősödésünk során csökkenni kezd a NAD+ koncentrációja a SIRT1 működése elégtelenné válik, a kommunikáció leromlik. A HIF-1α (hipoxia indukált faktor 1α) aktiválódik, beindul az öregedési folyamat.  Vizsgálatok a genetikai információt hordozó mRNS molekulákra irányultak, ám a tapasztaltak alapján a sejtmagban nem történt számottevő változás, nem úgy a mitokondriumban. A vizsgálatokban 6 és 22 hónapos egerek vettek részt.

David Sinclair, az Új-Dél-Walesi (UNSW) és Ana Gomes a Harvard tudósa két éves egerekbe, olyan vegyületet juttatott napi két alkalommal, melyet a szervezetük NAD+ szállítómolekulává alakított át. Azt tapasztalták, hogy egy hét elteltével a folyamat újraindította a lecsökkent, elégtelen kommunikációt és az öregedési folyamat visszafordult. Az izmok sorvadása leállt, sőt egy olyan izomtípus is megjelent az idősebb egyedekben, amely főleg a fiatal egyedekre jellemző. A NAD fogyását eddig csak a kalória bevitel korlátozásával, és intenzív edzéssel sikerült lelassítani. Ezután megvizsgálták az izmaikat, és azt tapasztalták, hogy olyan állapotba kerültek, mintha hat hónapos állatok izmai lennének. A fiatalodást a mitokondrium működésén, az inzulin anyagcseréjén, az izomtömeg-veszteségen és a gyulladások csökkenésén lehetett megfigyelni.

Nigel Turner, az UNSW Gyógyszerészeti Tanszékének kutatója szerint a hatás olyan mértékű volt, mintha hatvanéves emberek izmai húszévesekéhez hasonlóvá váltak volna. A kutatók jelenleg a vegyület hosszú távú hatásait vizsgálják az egereken. Azt tanulmányozzák, lehet-e a NAD termelődését serkentő szerrel ritka mitokondriális betegségeket, illetve 1-es és 2-es típusú cukorbetegséget gyógyítani, és azt is megfigyelik, növeli-e az életkilátásokat, segít-e megőrizni az egészséget. A tanulmány a Cell című folyóiratban 2013. december 19.-én jelent meg.

Forrás: http://www.cell.com/retrieve/pii/S0092867413015213 [2014-01-06-n]