Valószínűleg sokan látták a Vírus című filmet, amelyben Afrikából egy kis maki behurcolja az Ebola vírust az Egyesül Államok egy kisebb méretű településére. Afrikában most a film képkockái elevenednek meg, annyi különbséggel, hogy egész országokra terjedt ki a fertőzés (esélye/veszélye). Társszerzőm cikke ezzel a kórsággal foglalkozik. Bemutatja a vírust, megmutatja a világ mennyire készült fel egy esetleges világjárványra. A cikk a hajtás után következik...
Az élő szervezeteket mindig sújtotta fertőző betegség. Mivel
az ember közösségekben él, így a különböző megbetegedéseket okozó
mikroorganizmusok, könnyen továbbterjedhetnek egyik emberről a másikra. Az
ember immunrendszere, folyamatosan változik az őt támadó kórokozókkal
párhuzamosan. 2014-et írunk, a legtöbb fertőző betegség ellenszerét már
ismerjük. Gyermekeinket, a régi korok halálos gyermekbetegségeitől
védőoltásokkal tudjuk megóvni. Az orvostudomány robbanásszerűen fejlődik tovább.
Azonban a világ lakosságának jelentős része, azon luxusokat, mint jól működő,
szervezett orvosi és népegészségügyi ellátás, alapvető higiéniai ismeretek, nem
mondhatja magáénak. A természeti népeknél, a harmadik világ lakosainál, ahol
még a tiszta ivóvíz sem olyan egyértelmű dolog, - mint nálunk- ott egy teljesen
más világ tárul elénk. Ott, ahol emberek halnak éhen, szomjan, majdnem minden
percben, vagy halnak bele olyan fertőző betegségekbe, amelyekre már civilizált
világban van oltóanyag, gyógymód, vagy akár meg lehetne előzni egy alapos
kézmosással. De ahol a napi pár pohár víz, luxus, és az életet jelenti, ott a
kézmosással, alapvető higiéniával nem fognak törődni. Az UNICEF, WHO és még számtalan
civil szervezet, önkéntesek, orvosok, szélmalom harca jellemző az érintett
területeken, az ott élők felvilágosításában, és az országok egészségügyi
felzárkóztatásában. Az emberek legnagyobb része még olvasni, írni sem tud, így
az alapvető információk sem jutnak el hozzájuk. Igen kicsi az esélye, hogy
ilyen komplex kérdésben sikerül őket meggyőzni. El lehet képzelni, ilyen
háttérrel mi történik akkor, ha egy olyan betegség üti fel a fejét, amelyre még
a fejlett orvostudománynak sincs ellenszere…
2013 decemberében a nyugat-afrikai Guineában egy 2 éves
kisfiú halt meg, vérzéses lázban, Meliandou városában. A betegségben édesanyja,
nagyanyja és hároméves nővére is meghalt. Az ottani higiénés viszonyokat, és az
egészségügyi ellátást ismerve, nem meglepő, hogy a kórokozó gyorsan és
akadálytalanul tovább tudott terjedni. Egészen 2014 márciusáig, nem volt
azonosítva a betegség. Addigra legalább 35 ember betegedett meg, a betegségben,
közülük 23 ember bele is halt.
Ekkor
érkezett el az idő, hogy a helyi járványügyi szervezetek, és a WHO együttesen
kivizsgálja a megbetegedések okát. A vizsgálatban nem csak Guinea volt érintett,
hanem a szomszédos országok közül, Sierra-Leone és Libéria is. A jelentésekben
86 észlelt esetről tettek említést, ebből 59 fő halt meg. Így a betegség
halálozási rátája 68,5 % volt ekkor. A WHO március 25.-én azonosította a
vírust, és hivatalosan is Ebola járvány által sújtott övezetté nyilvánította, a
három érintett országot. Innentől a betegség robbanásszerűen terjedni kezdett,
május végére 281 megbetegedést észleltek, 186 halálos áldozattal. Július 25.-én
azonosították már Nigériában is az Ebolát, ide egy libériai férfi hurcolta be,
egy nemzetközi repülő járaton. Nem ez volt, az egyetlen ilyen eset.
A pánik kitört.
Gyorsan és hatékonyan tizedelte a fertőzötteket a vírus. Annak ellenére, hogy
nemzetközi segítség érkezett, és a reptereken is óriási szigorítások lettek
bevezetve. Augusztus 18.-án kiadott jelentésében az Egészségügyi Világszervezet
már 2473 észlelt esetet, és 1350 halálos áldozatot említett. Ezekből 1460 eset
és 805 halál oka, laboratóriumilag igazoltan, az Ebola vírus volt. A szakértők
jelentős része azonban, úgy véli, ezek a számok jelentősen alá vannak becsülve,
hiszen az ottani lakosság nem túl együttműködő a hatóságokkal, vonakodik
bejelenteni az eseteket. Problémát jelent még, hogy a betegség kezdeti
stádiumában jelentkező tünetek, és maga a vérzéses láz sem csak egyedül az
Ebola tünetei. Számtalan más betegségé is. A malária, hastífusz, sigellózis, hemolitikus
urémiás szindróma, Marburg vírus okozta vérzéses láz, stb. Pusztán a klinikai
tünetek alapján nem lehet megállapítani, hogy a fertőzést Ebola okozza-e. Az ELISA nevű laboratóriumi vizsgálat a vírus
antigénjeit, vagy a beteg vérében termelődött ellenanyagot mutatja ki. Az
RT-PCR próbával a vírusra jellemző RNS szakaszok mutathatóak ki.
Mit tudunk róla?
1976-ban azonosították a Kongói Köztársaságban, az Ebola
folyó völgyében, az hogy honnan származik a vírus még ma sem egyértelmű. A
betegség zoonózis, állatról terjed emberre. Megbetegíti a majmokat és más
emlősöket is, azonban a vírus természetes gazdája nem ismert. Egyesek a
majmokat tekintik rezervoárnak, míg mások a denevéreket.
A vírus a filovírusok közé tartozik. Fonalas szerkezetű, nem
szegmentált, negatív egyszálú RNS -t tartalmaznak, melyhez kovalensen fehérjék
nem kötődnek.
Nagyméretű, akkora, mint egy baktérium. 80 nm széles, és
akár 14 mm hosszú! A fertőzőképesség maximuma a nagyjából 805 nanométer
hosszúságú virionok esetén tapasztalható.
Virulenciája, halálozási rátája is magas, van olyan
szubtípusa, melynek akár 90 % is lehet.
Ma az Ebola vírust egyetlen speciesnek tekintik, 5
szubtípussal: Zaire (EBOV, előtte ZEBOV); Szudán (SUDV, előtte SEBOV); Reston
(RESTV; előtte: REBOV); Elefántcsontpart vagy Taï erdő (TAFV; előtte: CIEBOV);
Budinbugjo (BDBV, előtte BEBOV).
Emberi népességben rövid ideig tudja magát fenntartani. Folyamatosan
jelen van az afrikai kontinensen, bizonyos időközönként járványokat
kirobbantva.(Eddig 10 járvány volt Afrikában)
Cseppfertőzéssel nem terjed, csak a fertőzött személy
testnedveivel, leginkább vér, és nyál útján.
Lappangási ideje 2-21 nap. Leggyakrabban a 8.-10. napon
jelentkeznek a tünetek.
Tünetei: hirtelen felszökő magas láz, izomfájdalom. Majd
hányás, hasmenés társul, végül az utolsó fázisban következik a vese-
májelégtelenség, kiütések, és legvégül a belső-, külső vérzések. A legtöbb áldozat
a vérzéses sokkba hal bele, illetve az ebből fakadó belső szervi
elégtelenségbe.
A szerencsés túlélők lassan, akár 6-7 héten át gyógyulnak,
és még ezt követően is 120 napon keresztül ürítik a vírust (testnedveikkel).
A vírus ellen nincsen sem vakcina, sem célzott terápia. Csak
tüneti kezelés. Ha korai stádiumban felismerik, túlélhető. A megfelelő tüneti
kezelés (folyadék-, elektrolit pótlás, vérnyomáscsökkentés, lázcsillapítás,
lélegeztetés, transzfúzió) és elkülönítés alkalmazásával.
A fent leírt tulajdonságok alapján, és Dr. Peter Piot - aki
maga is a vírus egyik felfedezője -, véleménye szerint is könnyen megállítható
lenne. „Attól, mert valaki egy gépen utazik egy Ebolás beteggel, még nem lesz
fertőzött. Érintkeznie is kell vele, a betegségének abban a szakaszában, amikor
a beteg már tüneteket is mutat" - mondta el a CNN-nek. Szerinte a
karantén, a higiéniai szabályok betartása, a megfelelő védőruha, az alapos
szappanos kézmosás, és a holttestek megfelelő kezelése nagyon könnyen gátat
vethetne a vírus terjedésének, így a világjárványnak is. Ugyanakkor
kihangsúlyozta, hogy jelentős előrelépés csak akkor lesz az Ebola megfékezésében,
ha végre sikerül azonosítani a vírus forrását. Ami az ellenanyag kérdés
megoldásához is vezethetne.
Akkor, mégis miért haltak bele már közel három ezren, és
miért terjed továbbra is?
A FÉLELEM. Ez a válasz. Az ember félelmében hajlamos a
legnagyobb butaságokat csinálni. Az
emberek félnek a vírustól, de ugyanannyira tartanak a „modern” technológiától,
az orvosoktól. Az NBC News-on megjelent riportban egy észak –Karolinai orvos,
Dr. William Fischer nyilatkozta, hogy nem ritka az sem, hogy egész falvak
ürülnek ki, mire Ők kiérnek a megbetegedés helyszínére. A holttesteket
egyszerűen hátrahagyják, az emberek pedig elmenekülnek. Az esetlegesen
fertőzöttek, pedig fertőzik tovább, az egészséges lakosságot. Temetkezési
szokásaik is nagyban elősegítik a vírus terjedését. Az Ebolában elhunyt teste
csupa vér, a lehető leghamarabb el kellene temetni, megfelelő óvintézkedések
mellett. (vízhatlan zsákban, mésszel) kell eltemetni, még akkor is, ha az
ellenkezik az adott nép temetkezési szokásaival.)
Vajon, mi oka van az embereknek ennyire kételkedni az
orvosokban? A választ ugyancsak Dr. Fischer adta meg a riportban. Csak nehezen tudják meggyőzni a helyieket
arról, hogy orvoshoz menjenek. „Nem bíznak bennük, és inkább a hagyományos
gyógyítókat választják. Nem hisznek abban, hogy a kórházban nagyobb esélyük van
a gyógyulásra, hiszen csak annyit látnak, hogy rengetegen kerülnek be, de
közülük alig valaki tér haza."
A kilátástalan helyzet, az orvosok erőn felüli
próbálkozásai, a rettegő emberek, a kommunikáció elégtelensége, az emberek
tájékozatlansága, az agresszió megjelenését eredményezte. Sierra-Leonéban és
Libériában a kórházakat rendőrök védik. A rokonok, hozzátartozók, egyenesen
emberrablásként élik meg, beteg hozzátartozóik elkülönítését, és nem egyszer
lopták haza betegüket. Akiket nagy nehézségek árán sikerült visszavinni a
kórházba, legtöbbször szörnyű állapotban, vagy már túlkésőn. Mindebben az a
legrosszabb, hogy a kórházban a továbbfertőzés esélye nagyon kicsi, míg ezek a
betegek otthoni ápolása alatt, szinte biztosra vehető a továbbfertőzés ténye. Az
orvosokat támadják, azzal vádolják, hogy a kórt ők szabadították rájuk, azóta
van járvány, mióta Ők megjelentek. Az amúgy is rossz helyzetet még tovább
rontja, hogy az emberek legalább annyira ellenségesek a járványt túlélőkkel,
mint az orvosokkal. Saa Sabas mesélte a CNN-nek, hogy bár túlélte az Ebolát, a
falubeliek visszatérése után kerülték és féltek tőle. Nem egyedi a jelenség, a
legtöbb gyógyult Ebolás beszámolt hasonló fogadtatásról. A túlélők szerepe azonban
nagyon fontos. Az orvosok bíznak benne, hogy egy lehetséges anyag izolálása a
vérükből, -melynek köszönhetően túlélték- esetleg közelebb vezet a megoldáshoz.
A vírus patogenezise:
A fertőzés korai szakaszában, vírus elsődleges
célpontjai elsősorban a monociták és a dendritikus sejtek. A sejtekbe való
bejutásban a vírus felszínén található glikoproteineknek (GP1,2) van a
legfontosabb szerepe. A sejtfelszíni struktúrákkal (lektinek, integrinek, a
TIM-1 molekula) fuzionálva, a vírus glikoproteinjei, lehetővé teszik a vírus
nukleokapszidjának sejtbe jutását. (Külön kiemelendő az ún. Niemann-Pick C1,
NPC1,
Sem ellenszer, sem védőoltás…
Augusztus elején a WHO Etikai Bizottsága jóváhagyta bizonyos
feltételek teljesülése mellett, a nem engedélyezett, kísérleti Ebola
gyógyszerek beadását. A helyzet súlyosságát ez a döntés tükrözi. Még egyik
kísérleti oltóanyag sem jutott a második klinikai fázisába, azaz embereken még
nem tesztelték.
A világsajtó napokig a Zmapp nevét zengte, miután két
fertőzött amerikai önkéntes kapta meg, és javult az állapotuk, túlélték a
fertőzést. De egy szintén fertőzött spanyol pap halálát nem tudta
megakadályozni. A Zmapp egy kísérleti bio-gyógyszerészeti szer, amely három, humanizált,
monoklonális antitestből álló koktél. Az
antitestek olyan speciális fehérjék, amelyeket az immunrendszer sejtjei
(B-limfociták és a belőlük átalakult plazmasejtek) termelnek, és a vérrel,
valamint a nyirokkal keringenek. Az antitestek felismerik az idegen
fehérjéket, mikroorganizmusokat és méreganyagokat, hozzájuk kötődnek, majd
semlegesítik vagy elpusztítják őket. A monoklonális antitestek is ezt a
feladatot látják el, de ezeket mesterségesen állítják elő. Specifikusan csak a
fertőzött sejtre vannak kifejlesztve. A Zmapp Ebolával fertőzött egerekből
kinyert antitesteket tartalmaz, amelyeket a rágcsálókból való kinyerés után,
még humanizálják, hogy emberekben is alkalmazható legyen. Majd ezeket az
átalakított sejteket azután dohánynövényekkel termeltetik. S azokból nyerik ki.
Egyik összetevőt az MB-003-ból, két másikat pedig a ZMAb-ból fejlesztik. A ZMapp e két Ebola elleni kezelést ötvözi.
Azonban a Zmapp nem vakcina! A vakcinák a fertőzés kialakulását gátolják meg. Ez
egy terápiás szer, a már fertőzött emberek számára. Nem előzi meg a fertőzést,
hatásmechanizmusa azon alapul, hogy a monoklonális antitestek, a vírushoz kötődnek,
így az immunrendszer képes lesz kitakarítani a vírust.
Eredményei igen
meggyőzőek:
Eddig 9 Rhesus majmon végezték el a próbákat. Az a négy majom,
amelyet megfertőztek a vírussal és 24 órán belül megkezdték a kezelését,
túlélte. Ugyanígy az a két másik majom is, abból a négyből, amelynek 48 órával
a fertőzés után kezdték meg a kezelését. Ugyanakkor, az a majom, amelyik
egyáltalán nem kapott a szerből, öt nap múlva elpusztult.
Külön- külön az MB-003 (2012) és a ZMab (2013) kísérletei is
hasonlóan jó eredményeket hoztak.
Nem kell azonban mesterségesen, drágán előállítani ezeket az
antitesteket. A természetben is megtalálhatóak, mégpedig a betegséget túlélők
vérében. Ez az úgynevezett passzív immunizálás. Bár hatásosságát egyáltalán nem
igazolják, az eset ismertetések. 1976 novemberében az angliai Salisbury katonai
laboratóriumában, egy laboráns fertőződött meg. Miután egy hét múlva
belázasodott, interferonnal kezdték kezelni, ami után a láztalan lett. De
visszaesett, a betegség harmadik napján. Ekkor 450 ml-t kapott egy olyan
szérumból, melyet a kutatók egy korábbi, zaire-i ebola járvány alkalmából egy
túlélőtől vettek le. Átmenetileg meggyógyult, azonban a tünetek visszatértek,
ezért három nap múlva újra 30 ml, Szudánból származó savóval kezelték, mely
szintén egy lábadozótól származott. Négy nappal azután, feltehetően saját
ellenanyag termelésétől is támogatva, kigyógyult a betegségéből. Ezt az esetet
egy évvel később a Brit Medical Journal (BMJ 1977; 2: 541-544) folyóiratban le
is közölték. Másik hasonló történet is volt, a Journal of Infectious Diseases
(1999; 179 Suppl 1: S18–23) közölte le.
Az Arizonai egyetem kutatóinak a kísérleti oltóanyagában
legyengített víruskészlet volt, melyek igen sérülékenynek bizonyultak. Az
egyetem munkatársai egy mesterséges fehérjét állítottak elő, amely stabilabbá
teszi a vakcinát. Az oltóanyag a fagyasztást is jól tűrte, a vele beoltott
állatok 80 %-a túlélte az Ebola legagresszívebb fajtáját.
Egy másik régebbi, ígéretes kutatás a Harvard Egyetem
Orvostudományi Karán, folyt 2011-ben, Sean Whelan vezetésével. A Niemann-Pick
C1 fehérje fontos szerepet játszik a sejtjeink megfelelő koleszterin ellátásában.
A kutatók felfedezték, hogy az Ebola vírusának szintén erre a fehérjére van
szüksége ahhoz, hogy az emberi sejteket megfertőzze. Ha ezt a fehérjét
kikapcsolják, a vírus fertőzésképtelen lesz. Már jóval régebben 2005-ben
felfedezte, a new yorki Albert Einstein Orvostudományi Egyetem kutatóival
együtt, azt a fehérjét, amely képes ezt a Niemann-Pick C1 fehérjét blokkolni.
Azonban ez a fehérje fontos szerepet tölt be a sejtek anyagcseréjében, így
tartós blokkolása nem ajánlott. Szinte biztosan betegséget okozna. Rövidtávú
megoldásnak azonban, egész biztató.
A Crucell és az Allergia és Fertőző Betegségek Országos
Intézete (NIH, National Institute of Allergy and Infectious Diseases) közösen
fejleszt egy vakcinát, amelynek első klinikai tesztjei 2015 végén kezdődnek. A
vakcina azért került fejlesztésre, hogy az Ebolához nagyon hasonló Marburg
vírus ellen is védelmet nyújtson. A NIH, nem csak ezzel a céggel fejleszt
közösen, hanem a GSK gyógyszergyárral is. Meggyőző eredményeket értek el
főemlősökön.
A Bavarian Nordic dán gyógyszergyár Imvanex nevű
himlőoltását próbálja, filovírusok elleni vakcinává alakítani. Valószínűleg ez
is 2015-ben jut a klinikai tesztek soraiba.
A Pofectus Biosciences majmokon jó eredményeket könyvelhet
el. Egyetlen, izomba adott injekció megvédte az általuk beoltott Rhesus
majmokat, az Ebolától, mellyel 3 hét múlva fertőzték meg őket. Egy éven belül
számítanak az oltóanyag klinikai tesztjeinek indulására.
A Tekmira kanadai gyógyszergyár újra zöld jelzést kapott, az
FDA -tól, miután júliusban leállították a kísérleteiket. A TKM-Ebola egy
RNS-interferencián (géncsendesítés) alapuló szer. Egy olyan molekuláris
mechanizmuson, melynek során homológ mRNS degradáció eredményezhető.
Kell- e tartanunk a vírus hazai megjelenésétől?
Hogy a
járvány meddig tart azt még, a WHO sem tudja megbecsülni sem. De számítanak rá,
és nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, sikerüljön megfékezni a vírust
még ebben az évben. Hazánkban és az Európai Unióban azonban, messze jobbak az
egészségügyi és a higiénés feltételek, mint a járvány sújtotta területeken.
Ezért csak behurcolt eset lehetősége áll fenn. Amennyiben valakin az Ebolához
nagyon hasonlító tüneteket vélnek felfedezni, az illetőt azonnal a Szent László
Kórház elkülönített részlegébe szállítják, vérmintájából pedig az Országos
Epidemiológiai Központban kimutatják, hogy valóban Eboláról van-e szó. Itthon
szigorú eljárásrend van érvényben, az ilyen fertőző betegségek kiszűrésére, és
elkülönítésére.
Források:
Képek:
https://followtheoutbreak.files.wordpress.com/2014/03/ebola-outbreak-responsible-for-59-deaths-confirmed-in-west-africa.jpg?w=2560&h=1200&crop=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése